Sokan sokféleképpen gondolkoztak és írtak már erről a témáról, mint ahogy jelen világunkban körülnézve és a múltban kutakodva is azt tapasztalhatjuk szinte minden nép fiait érdekelte őseik története, leszármazásuk. Írásos nyomait láthatjuk ennek a Bibliában csakúgy, mint római történetíróknál, keleti bölcseknél. Ma is találhatunk olyan természeti népeket, akiknél nem ritka a tíz tizenöt generációra visszatekintő családtörténeti tudás. A gazdaságilag fejlettebb országokban úgy Európában, mint az amerikai földrészen reneszánszát éli az elődök életének kutatása. Mondhatni, egyedül csak a szocializmus jövőbetekintő népeit nem érdekelte önnön múltjuk. Így előző rendszerünk ideológusai is retrográd tudománynak minősítették, s ezáltal üldözés tárgyává tették a családfakutatás a genealogia tudományát. Nem tudták azt, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt felépíteni.

Ennek az időszaknak azonban - szerencsénkre - vége. Ma már ha némi korlátokkal is, de újfent kutathatunk őseink múltja, családjaink története iránt.

 

Jó ez nekünk?  Mi hasznunk származik belőle?

-  Ha arra a mondásra utalunk, miszerint "A tudás hatalom" akkor az így megszerzett tudásunk hatalmat ad nekünk, avagy növeli hatalmunkat. Persze mai pénzközpontú világunkban ne gondoljunk gazdasági hatalomra. Lelki megerősödés ez, ami lökést adhat a mindennapok küzdelmeiben.

Miért élek itt? Mi közöm ehhez a földhöz, ehhez az országhoz?

-  Tudom, hogy itt élt apám, nagyapám. Sőt itt élt dédapám ükapám és ősapáim is, akikre már a magyar nyelv külön kifejezést nem ismer. Itt laktak, dolgoztak, gazdálkodtak, gyakran vérüket hullatták ezért az országért. Néha elnyerték jutalmukat, korábbi uralkodóink birtokokkal, nemesi címekkel honorálták alattvalóik hűségét, akár a mindennapokban akár a véres csatákban.

Ám nem minden ős nyerte el jutalmát. Voltak akik nemzedékeken át csak tették becsülettel a dolgukat minden látványos megdicsőülés nélkül. Nincsenek olyan családok ahol minden generációban csupa elismert emberrel találkoznánk. Még a főnemesek is több nemzedék törekvéseivel érték el rangjukat, gazdagságukat. S némelyik család közülük is csak 3-4 generációban játszott főszerepet a történelem színpadán... jöttek, gyarapodtak, dicsséget szereztek majd elenyésztek...

A családfakutatás során a kései utód megismerkedhet ősei életével, kis túlzással mindennapjaikkal. Életre kelnek a történelemkönyv lapjai. Másrészt, ahogyan Nagy Iván a XIX.század jeles genealógusa írja: "nincs olyan család, melynek legalább egy tagja az említést ki ne érdemelné... s az ilyenre nézve pedig érdekes ismerni azt a fát , mely azt termette..."

 

Miért családtörténet-kutatás? Mivel jelent többet ez a családfánál?

A kutatások elsőszámú forrásai az anyakönyvek. Éspedig - minthogy 1895. előtt csak egyházi anyakönyvbezés volt Magyarországon, az egyes felekezetek anyakönyvei. Ezek segítségével adatokat kaphatunk általában a 18. század elejéig terjedően. Ha végignézünk ugyanis egy egyházi névtárat, szakszóval "schematizmust" ott helységenként megtaláljuk a templom-plébániaalapítás idejét, nemritkán azt, hogy a település már az Árpád-korban is bírt templommal, ami többnyire a török megszállás alatt elpusztult, majd újjáalakult. Ez az 1600-as évek végére 1700-as évek elejére tehető. Az anyakönyvezés kötelezettsége már a 16. század elején keletkezett, majd a 17. század derekán Pázmány próbálta az ország nem megszállt területein általánossá tenni, a török kitakarodása után viszont teljes erővel folyt az egyházközségek újjászervezése és így az anyakönyvezés megvalósítása is. Ha azt látjuk egy egy helységnél, miszerint anyakönyveit esetleg csak az 1700-as évek derekától vezették volna, szinte mindig kideríthető, hogy korábbi időszakokban mely közeli, néha nem is oly közeli helységben anyakönyvezték lakosait.

De a ma használt anyakönyvek mellett az egyház időről időre készített különféle összeírásokat is híveiről, így például az évente elkészített un. "lélekösszeírás", de szerepelhetnek az egyházközség tagjainak nevei az egyházközség "Historia Domus"-ában is.

Mindezzel együtt a családtörténet-kutató rászorul arra, hogy az anyakönyvek mellett más forásokat is igénybe vegyen.

Különböző okokból: adózás, katonáskodás stb., már a XVI.-XVII. században készültek összeírások. Összeírták az egyes birtokokon élő jobbágyokat, de külön az iparosokat is. 

Készültek a községek bel- és külterületéről térképek, megjelölvén az egyes telekhatárokat.

Készültek kimutatások a gazdák által vásárra hajtott vagy ott vásárolt állatokról is.

Ritkábban, de előfordult, hogy jobbágyok is hagytak hátra végrendeletet. Ebből családi kapcsolataikon kívül vagyoni helyzetükre is fény derül.

És nem utolsósorban, magyar ember viszonylag gyakran pereskedett.Leginkább rokonaival valamely jusson, esetleg szomszédaival. Ezért a peranyagok is izgalmas forrásokat jelentenek számunkra.

Talán ebből is kiderülhet, hogy a családtörténet-kutatás már a kutatás folyamatában is több izgalmat érdekességet rejt. Kibontakozik előttünk elődeink élete. Kis túlzással beleélhetjük magunkat mindennapjaikba.

Ezt a számos kutatott adatot még teljesebbé tehetjük a család egyes, főként idősebb  tagjainak visszaemlékezéseivel. Ezek tényszerüségét a lehetőségekhez képest megpróbáljuk dokumentumokkal alátámasztani. Tovább színesíthejük a családtörténetet a család birtokában lévő régi, esetleg megkopott, töredezett fotókkal. A XXI. századi technika segítségével ezeket újszerűvé varázsoljuk s így képezhetik illusztrációit a családtörténetnek. De kilátogatván a temetőbe, és kis falusi temetőkbe nem hiába megyünk ez ügyben, hiszen ott ha esetleg megszünetették is a réges-régi sírokat, de megtalálhatók a régi sírkövek, valahová egy fal mellé támasztva. Újabb bőséges forrásai családtörténetünknek, s lehetőséget ad az ősök világát sírfelirataikon keresztül is megismerni.

 

De ez az oldal még szerkesztés alatt áll, kérlek Kedves Olvasó térj vissza később is.

 

Ám ha már úgy gondolod, időszerű lenne e sorok írójával felvenni a kapcsolatot:

 -  mert szeretnél egy gondosan kikutatott, élvezhetően, olvasmányosan     megírt családtörténetet

-   kíváncsi vagy arra, hogy a nagymama, nagynéni által a "családi kutyabőrről" szóló történetnek mi az alapja

-   megfestetnéd családotok címerét

-   lefordíttatnál egy a család birtokában lévő régi latin nyelvű iratot

 

akkor kérlek keress meg:

 

 

 

Elérhető vagyok: m.nobilitas@gmail.com

                            cimerfestes@gmail.com

Telefonon:            +3630/705 8827

                            :http:// m-nobilitas.gportal.hu

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Családtörténet-kutatás, családi címerkutatás- festés. - © 2008 - 2024 - csaladfakutatas.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat